Oops! It appears that you have disabled your Javascript. In order for you to see this page as it is meant to appear, we ask that you please re-enable your Javascript!

Buday Ádám fotóblogja Apró-cseprő…

2008. július 21.

Szmirnai fülbemászó – Forficula smyrnensis

A fülbemászók rendjének mindössze 7 faja él Magyarországon, a képen látható szmirnai fülbemászót csupán 2004-ben gyűjtötték először Magyarországon a Balaton-felvidéken. Én kerti takarítás közben találtam Budapest II. kerületében. Jellegzetes, feltűnő mintázatáról (“négy folt”) jól felismerhető.
A fajról összefoglaló munka magyar nyelven: Kinál Ferenc: A Magyarországon kevésbé ismert smirnai fülbemászó (Natura Somogyiensis, 2006)

Na de ki tudja, hol van Szmirna?

2008. július 10.

Sáskaportré

Filed under: Állatok,Makrók,Pentax K20D — Címkék: , — sirbuday @ 21:06

2008. július 9.

Pilisi len – Linum dolomiticum

A pilisi vagy dolomitlakó len (Linum dolomitikum) teljes világállománya a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó Szénás hegycsoporton található, viszonylag kis területen (unikális faj). A növényt Borbás Vince botanikus (1844-1905) 1897-ben írta le.
Élőhelye klimatikus viszonyai a Balkán-hegység sziklagyepeihez hasonlatosak, a növény legközelebbi rokonai is ott élnek. Nyílt és zárt (sudár rozsnokos) dolomit sziklagyepben fordul elő.
A növény alacsony, fásodó szárú “törpecserje”, jellemzően 10-15 centiméter magas, a növény méretéhez képest nagy, élénksárga többesével álló virágokkal. A levelek szürkészöldek, tőlevélrózsát alkotnak. Termése tízrekeszes tok. Virágzási ideje május-júniusban van.

Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

A képek néhány évvel ezelőtt, egy májusi vihar előtti furcsa fényviszonyok között készültek Pentax Z1p géppel Fuji Velvia50-es diafilmre.

2009-es kép

2008. július 5.

Gyászcincér – Morimus funereus

Filed under: Állatok,Pentax K20D — Címkék: , — sirbuday @ 15:46

Szarvasbogár – Lucanus cervus

A szarvasbogarak családjába 6 hazai faj tartozik, a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus) a legnagyobb testű bogárfajunk. A hímek 6-8 centiméteresek, kivételesen 10 cm hosszúságot is elérhetnek.
Élőhelyük az idős tölgyesekhez kötődik, a lárvák ugyanis a tölgyfák belsejében fejlődnek, elsősorban a korhadó gyökerekben és a törzs alsó részében. Fejlődésük 3-5 évig tart, táplálékbőség és megfelelő időjárás esetén a lárvák 10 centimétert is meghaladják, bábozódás után ősszel alakulnak át, de nem jönnek elő rejtekhelyükről, kifejlett állapotban telelnek át, majd június-júliusban a késő délutáni-esti órákban rajzanak. A bogár a tölgyön kívül korhadó fűzfákban is fejlődhet, sőt a legnagyobb imágók itt fejlődnek! (Merkl Ottó – Vig Károly: Bogarak a Pannon régióban)
A hímek hatalmas rágóikról azonnal felismerhetők, ennek szerepe a nőstényekért folytatott harcban van: ha két hím találkozik, megpróbálják rágóikkal egymást felemelni, és az ágakról a földre hajítani.
A győztes hím párzik a nősténnyel, és nem sokkal ezután el is pusztul (5. kép)
A nőstények idős vagy elpusztult tölgyfák gyökerei közé rakják petéiket, a hímeknél néhány héttel tovább élnek.
A nagy szarvasbogár megritkulásának oka élőhelyének, az idős tölgyeseknek megritkulása, eltűnése. Euróba legtöbb országában védett faj, természetvédelmi értéke 2.000 Ft.



Hím szarvasbogár Nőstény szarvasbogár Nőstény feje közelről
Nőstény szarvasbogár alulnézetben …és így végződik az élet egy tölgyfa tövében Harci sérülés – talán ebbe pusztult bele?

A kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) lárvája sokféle lombos fában képes fejlődni, a bogarakra pedig nem jellemző a nagyfokú ivari kétalakúság, azaz a hím és a nőstény alig tér el egymástól.


Kis szarvasbogár Kis szarvasbogarak
Kis fémesszarvasbogár Hím tülkös szarvasbogár – Sinodendron cylindricum Hím tülkös szarvasbogár – Sinodendron cylindricum

Hazai szarvasbogarak (6 faj):
1. Nagy szarvasbogár – Lucanus cervus
2. Kis szarvasbogár – Dorcus parallelipipedus
3. Kis fémesszarvasbogár – Platycerus caraboides
4. Nagy fémesszarvasbogár – Platycerus caprea
5. Tülkös szarvasbogár – Sinodendron cylindricum
6. Szőrős szarvasbogár – Aesalus scarabaeoides

Mezei katáng

Filed under: Formák,Makrók,Növények,Pentax K20D — Címkék: , , — sirbuday @ 12:13

2008. június 30.

Csüngőlepke Az énekeskabócák lárvái több évig fejlődnek a talajban, majd a fatörzseken, ágakon alakulnak át.
A lárva – félelmetes mellső lábai ellenére – növényevő.
Hegyisáska-faj
Keskenyfedős cincér – Stenopterus rufus Lucerna darázscincér – Plagionotus floralis

2008. június 22.

Tokaj

Farkaspók petecsomójával Az egyik héjakút mácsonya levelén békésen üldögélt egy levelibéka A tó közepén hatalmas foltokban nyíltak a fehér tündérrózsák
A rucaöröm (Salvinia natans) nevű vízipáfrány még sok helyen megtalálható az országban, de ritkulóban van (védett faj). Cickafark virágzat
A mezei sóska (Rumex acetosa) termései éretten gyakran szép vörösesre színeződnek Sáska

A franciadarázs (Polistes gallicus) melegben különösen agresszíven őrzi a fészkét

Hajnali fél négykor a Bodrogzug mélyebb részein összegyűlnek a párák, amit -ha szerencsénk van – a felkelő nap narancsos-rózsaszínre fest. Nekünk nem volt, de a látvány így is megéri a korai kelést!

Hajnali Bodrogzug Pár pára a réten Felkelt a Nap
Eltűnő párafoszlányok Darányi Zsolt és Ritz Gábor. Ekkor még nem tudják, hogy tiszavirágzást nem fogunk látni a hétvégén… ezért bizakodóan néznek. Hajnalban összefutottunk ismerősökkel is

2008. június 1.

Mátra

Nefelejcs Vörösfenyő (Larix decidua) hajtása és toboza Tavaszi mocsárhúr (Callitriche palustris)
Lebenyes ászka (Trachelipus ratzeburgii) és levedlett kitinkutikulája egy része Vaspondró-faj Karimás ezerlábú
Itt látszik igazán, miért hívják őket ikerszelvényeseknek: a szelvényeik kettesével összenőttek, így két pár láb ered “egy” szelvényből.
Lapos kékfutrinka – Carabus intricatus Physarum-faj
Kis kalózpók Kis kalózpók

2008. május 28.

Sárgás habszegfű (Silene flavescens)

Az ország egyik legritkább növénye, amely mindössze 12-15 tő körüli példányszámban a budapesti Gellérthegy szikláin fordul elő. Társnövényei itt a fehér varjúháj és a sárga hagyma. A populáció egyedszáma évek óta változatlan. A növényt Kitaibel Pál írta le 1804-ben, al-dunai populáció alapján.
A növény kis termetű (10-30 cm magas), nem feltűnő. Levelei lándzsásak, tőlevélrózsát alkotnak.
A szár 1-2 virágú, a virágok halványsárgák, a szirmok kicsípett csúcsúak, nyíláskor-összecsukódáskor jellegzetesen pöndörödőek. Rokonaihoz hasonlóan alkonyatól hajnalig nyílik, napsütésben, nagy melegben percek alatt összepöndörödnek a szirmok.
A XIX. században a növény jóval gyakoribb volt, leírások szerint Budán romos házfalakon, kőkerítéseken is előfordult, mára csak ez a kis populáció maradt fenn, illetve az ELTE Füvészkertjében is él néhány mesterségesen szaporított példánya.

Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Powered by WordPress