2014. június 14.
2014. június 8.
2014. április 20.
Bogárcsigák (Polyplacophora)
A Bogárcsigák nevükkel ellentétben nem tartoznak a Csigák osztályába, bár szintén Puhatestűek törzsébe tartoznak rendszertanilag. Általában a tengerek árapály zónáinak jellegzetes lakói, de vannak mélyebben élő, sőt mélytengeri fajaik is. Jelenleg kb. 550 fajuk ismert. A fajok többsége néhány centiméter hosszú, háti oldalukon nyolc darab ívelt, mozgatható mészlemezzel, amiről könnyedén felismerhetők. Ezeket a lemezeket oldalt egy rostos gyűrű fogja össze. Az állat apálykor izmos lábával szorosan tapad az aljzatra, szinte hermetikusan képes elzárni magát, így nem szárad ki a több órás vízmentes időszakban sem.
A sziklákra, kövekre tapadt moszatokkal táplálkoznak, lassan csúszva legelnek, és általában visszatérnek egy már megszokott sziklamélyedésbe. Fejük csak akkor látszik, ha sikerül az állatot megfordítani: fejük kisméretű, szemeik és tapogatóik hiányoznak, reszelőnyelvük viszont jól fejlett. Néhány fajukat fogyasztják is.
2014. április 18.
Piros szender (Deilephila porcellus)
A piros szender az egyik legszínesebb, gyakori szenderfajunk. Mint minden szendernek áramvonalas, torpedó alakú teste, és keskeny szárnyai vannak. A kifejlett lepke sokfelé előfordul, az egyik leggyakoribb szenderfaj hazánkban. Hernyója galaj-, füzike- és nebáncsvirágféléken él. A kép Budapesten, a Hármashatár-hegyen készült.