2008. október 20.
2008. október 4.
Juhsajt by Albánia
Nos a juhsajt kiindulási állapota a juh. Legalábbis Albániában még biztosan. A hatalmas hegyi réten, ahol több napot sátoroztunk, volt a pásztorok szállása egy jól védhető (farkasok!) részen.
A birkákat minden reggel megfejték, majd kihajtották őket a rétre legelni, ahonnan csak estefelé tértek vissza. A gyapjuk a magyarországi viszonyokhoz képest sokkal tisztább, már-már hófehér, a hegyoldalról nézve mint fehér gombócok bóklásztak a sátraink körül, ha aznapi útjuk arra vezetett. A legerősebb kos színes szalaggal volt megkülönböztetve 🙂
|
|
A tejet nagy edényekbe gyűjtötték, majd oltószerrel keverték össze és felmelegítették. A meleg tej egyészen csodálatos ízű volt – egyáltalán nem volt birkaszaga vagy íze. Ezt a pásztorok is itták, de nyilván nem tudnak napi több 10 liternyit meginni, így a feleslegből sajtot készítenek. A megaludt, majd leszűrt tejfehérje takarosan megkötött hófehér kendőkben száradt az egyik kalyiba gerendáira akasztva.
|
|
A kiszáradt, szikkadt sajtok egy részét erősen besózták, ezek hátul, egy nejlonnal bélelt ládában sós lében áztak, a többség – natúr formában csak egy csipetnyi sót kapott a tetejére, és a szabad levegőn száradt polcokon. (Erről a szürkés sóról eleinte azt hittük, koszos a sajt, de a pásztoroknak már lehetett némi tapasztalatuk, mert azonnal mondták, hogy az só…) Természetesen kaptunk kóstolót – és bár nagyon tartottunk valami betegségtől – de elfogadtuk. Én ittam a tejből is, ettem mindkét sajtból, de még csak hasmenésem sem lett. Végül annyira felbátorodtunk, hogy két egész sajtot is vettünk, (érzésre olyan két kiló körüliek lehettek és 2 euróba került egy darab), ami kellemesen változatossá tette a konzervre illetve zacskós szárított kajákra beállított étrendünket.
|
|
És végül vendéglátóinkról néhány kép (a kisfiú az egyik pásztor unokája, aki csak a nyári szünetet tölti itt):
|
|
|
2008. szeptember 27.
Elzárjuk a vizet… 2008.
A vizet el kell zárni egy nyaralóban – ehhez nem fér kétség – és ha ezt össze lehet kötni egy kis hajnali fotózással az igazán nagyszerű. Az víz elzárásával csak egyre kell ügyelni: az időzítésre, mert a túlságosan sebtében végzett munkával megfosztjuk magunkat némely civilizációs vívmánytól, úgymint a délelőtti teavíz és a vízöblítéses wc.
Jómagam már másodszor megyek le Zsolttal elzárni a vizet Szigligetre – neki ott némely érdekeltségei vannak, és útközben fotózással ütjük el a szabad óráinkat. Idén Ritz kartárs is velünk tartott, ami csokoládéja (képet lásd alább), és feledhetetlen poénjai miatt (ezekre most nem emlékszem) jó döntésnek bizonyult.
Tavaly a szigligeti várból remek, azaz megfelelően ködös panorámánk volt, idén viszont megette a fene az egészet, olyan szél volt, hogy nemhogy a ködöt és párát, de minket is majd lefújt a várból. Panoráma híján makrókkal és egyéb marhaságokkal múlattuk az időt, én például a szőnyeg rojtjait és a lámpát fotóztam – a többiek gúnyos megjegyzései közepette.
|
|
Késő este a kies Balaton parton sétálgattunk, majd DZs mutatott be néhány feledhetetlen szabadgyakorlatot, amit 30 másodperces expóval sikerült is megörökítenem, ez lett a nap fénypontja (vagy csíkja?) Később néhány pohár pálinka után bevallotta, hogy kiskorában szeretett volna a Balett Intézetbe felvételizni, de eltanácsolták – persze akkor még nem láthatták ezeket a páratlan mozdulatokat és fényképeket 🙂 .
Figyelem: ha ezek a mondatok holnapra eltűnnek innen, akkor DZs megfenyegetett, vagy más erőszakos módon befolyásolt!
|
|
Másnap reggel útbaejtettük a szentbékkálai Kőtengert és utána az egyik kedves ciklámenes völgyünket a Bakonyban. Pár zuzmó a Kőtenger köveiről:
|
|
|
|
|
|
Ritz Gábor étcsokijának egy kockája – olyan jól nézett ki, hogy le is fényképeztem. Na és persze finom is volt.
Már elkezdődött a nádvágás is:
|
|
Néhány moha, páfrány és futrinka a Bakonyból. Olyan hideg volt, hogy még a futrinkák is egy helyben álltak, pedig ez nekik nem szokásuk…
|
|
|
|
|
|
Néhány tavalyi kép:
2008. augusztus 24.
Kukoricamorzsolás 2008. Kiskunság
A frissen letört kukoricából haleleség készül – a sérült szemek nem kerülhetnek az áruba, mert penészedést okoznának – ezért maradnak a torzsán. Az egész család dolgozik reggeltől-estig, így néhány nap alatt végeznek a 40-50 mázsa kukoricával.
 |
 |
 |
 |
 |