Zárvatermők > kétszikűek > meténgfélék > Adenium obesum subsp. socotranum
Zárvatermők > kétszikűek > útifűfélék > óriás útifű (Plantago maxima)
Mintegy 40 évig kipusztult fajnak gondolták, majd szerencsére 1990 után több populációját is felfedezték a Turjánvidéken, a Kiskunságban. Bár a növény magyarországi előfordulását már régóta ismerjük, mindig is ritkaságnak számított. Thaisz Lajos 1902-ben a Magyar Botanikai Lapok egyik számában az ország egyik legritkább növényének nevezi. A terület csatornázása nyomán a faj élőhelye már a 20. század elején kiszáradásnak indult, 1950-re az addig ismert valamennyi élőhelyéről eltűnt. A hazánkban talán leggyakoribb lándzsás (P. lanceolata) illetve nagy útifűtől (P. major) eltérően ez a faj a nedves élőhelyeket, lápréteket kedveli, karógyökere mélyen hatol a nedves talajba. Mérete és morfológiai jellegzetességei miatt nem igazán téveszthető össze más növényekkel: levelei tőállóak, kissé bőrszerű tapintásúak, épszélűek, fokozatosan nyélbe keskenyedők. A levélnyél hossza általában meghaladja a levéllemez hosszát. A levél 9 (-11) erű, színe kopasz, fonákja azonban szőrözött. A virágzat fehér füzérvirágzat, átlagosan 60-90 cm magas, de ritkán az 1 méteres magasságot is meghaladhatja. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Zárvatermők > egyszikűek > nősziromfélék > fátyolos nőszirom (Iris spuria)
Hát, jelenleg ennyi. Olyan aszály van a Kiskunságban, hogy a felkeresett „lápréten” a fátyolos nőszirmok többsége nem is virágzik, levelük is alig van, és sajnos több olyan egyedet is láttam, amelyiknek már bimbós állapotban elszáradt a virágja… Nagyon kéne egy jó kiadós eső országszerte!
Magamnak küldöm ezt a dalt, a felejthetetlen Császár Előd énekelte. Refrénje: „Megtalállak még, tudom hogy ennyi még nem elég”
Zárvatermők > kétszikűek > szegfűfélék > fehér mécsvirág (Silene alba)
Zárvatermők > kétszikűek > bengefélék > közönséges kutyabenge (Frangula alnus)
Zárvatermők > kétszikűek > útifűfélék > Plantago reniformis
Magyarországon nem fordul elő, a Dinári-hegység bennszülött reliktumfaja (Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Koszovó, Albánia és Görögország) viszonylag szűk elterjedési területtel. Évelő növény, jellemző élőhelyei a havasi rétek, általában 1500-2300 m között, de előfordul bolygatottabb helyeken (néha pl. utak mentén) is. Nagyméretű levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekdedek vagy oválisak, gyakran „gyűrött” hatásúak, szélük szabálytalanul és ritkásan fogazott. Levélnyele olyan hosszú vagy kissé hosszabb, mint a levéllemez. Virágzata az útifűfélékre jellemző fehér virágzat, virágzási ideje május-július hónapokban van.
Tömlősgombák > Eurotiomycetes > Verrucariaceae > Bagliettoa marmorea
Az egyik kedvenc színű zuzmóm, régebbi neve Verrucaria marmorea. Endolitikus faj, vagyis „beoldja” magát az aljazként használt kőzetbe. Csak meszes alapkőzeten fordul elő, kéregszerű telepe rendkívül szorosan tapad, gyakorlatilag csak a kőzettel együtt gyűjthető. Színe rózsaszínes vagy lilás, a spóratermő peritéciumok a kőzetbe mélyedő lyuknak látszódnak. Színe miatt szembetűnő, de hazánkban nem gyakori zuzmófaj, a mediterrán területek (magas)hegységeiben jóval többször találkozhatunk vele.
Gerincesek > hüllők > teknősök > mocsáriteknős-félék > karoliniai dobozteknős (Terrapene carolina)
A dobozteknősök („box turtle”) nevüket jellegzetes, csuklópántszerű haspáncéljukról kapták, amit veszély esetén szinte tötéletesen el tudnak zárni (2. kép). Dobozteknősök élnek Észak-Amerikában (4 faj) és Délkelet-Ázsiában is. Szárazföldi teknősök, páncéljuk erősen domború, a legtöbb fajnál kimondottan dekoratív. Kedvelik a nedvesebb erdőket, folyók és mocsarak környékét. Mindenevők, az USÁ-ban többször megfigyelték, hogy a bogyók és gombák mellett elpusztult állatokat is elfogyasztottak. A képeken látható közönséges vagy karoliniai dobozteknős ragaszkodik területéhez, a hímek (ha szaporodási időben találkoznak) megküzdenek a nőstényért: ez többnyire a másik lökdöséséből, illetve felborításából áll. A nőstények egyetlen párosodás után több évig képesek termékeny tojásokat rakni. Az USA több államában is engedélyhez kötött a tartásuk, de sok helyen illegálisan gyűjtik és árusítják a frissen kikelt kis tenősöket. Emellett élőhelyük csökkenése a fő veszélyeztető tényező. Ázsiában ráadásul több helyen fogyasztják is ezeket az állatokat, és az illegális állatkeresekedelem itt is jellemző, amivel tovább csökken az egyes poulációk mérete.
Ízeltlábúak > pókszabásúak > pókok > keresztespókfélék > Argiope aurantia
