Csinos nünüke (Meloe decorus)

Ízeltlábúak > rovarok > bogarak > felemás lábfejízes bogarak > hólyaghúzófélék > csinos nünüke (Meloe decorus)

Csinos nünüke (Meloe decorus)

Apró termetű (12-20 mm) a többi hazai nünükéhez képest fürgébb jószág. Előtora és feje sűrűn pontozott, liláskék, irizáló, a teste többi része kék. Az 1989-ben megjelent Vörös Könyvben a következő szerepel a fajról: „Régi, klasszikus élőhelyei (fenyőtelepítés miatt) nagyrészt megsemmisültek, újabb élőhelyeit még nem sikerült felfedezni. Egyelőre eltűntnek kell tekintenünk.”

Szerencsére azóta több populációját is megtalálták országszerte, de a faj így is elég ritkának számít. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Csigamenedék

A szárazföldön élő csigák a meleg és száraz (nyári) időszakban a vízvesztést és kiszáradást elkerülendő nyári nyugalmi állapotba (esztiváció) kerülnek. Ilyenkor az erősen felmelegedő talaj felszínétől minél jobban eltávolodnak, vastagabb fűszálakra, kórókra, kerítésekre másznak, ahol a légmozgás is csökkenti a magas hőmérsékletet. Házuk szájadékát elzárják, anyagcseréjüket a minimálisra csökkentik, és várják az esős (és hűvösebb) időszakot. Egy-egy alkalmas helyen, egymást is védve, néha igen nagy számú csiga is tartózkodhat egyszerre.

Mezei árvácska (Viola arvensis)

Zárvatermők > kétszikűek > ibolyafélék > mezei árvácska (Viola arvensis)

Mezei árvácska (Viola arvensis)
Mezei árvácska (Viola arvensis)

A határozó a mezei árvácska két alfaját a szirom/csészelevelek mérete, illetve a felső szirmok színe alapján különíti el, itt azonban a csészelevelek jól láthatóan túlnyúlnak a szirmokon (ez alapján ez a subsp. arvensis alfaj), viszont a felső szirmok nem egyszínű sárgák, hanem lilásak, ami a subsp. megalantha alfaj bélyege…

Recés vajvirág (Orobanche reticulata)

Zárvatermők > kétszikűek > vajvirágfélék > recés vajvirág (Orobanche reticulata)

Recés vajvirág (Orobanche reticulata)
Recés vajvirág (Orobanche reticulata) élőhely

A vajvirágok különleges életmódú növények. Zöld színanyagot (klorofillt) nem tartalmaznak, így nem tudnak fotoszintetizálni. Színük ezért nem zöld, általában sárgás-barnás-vöröses árnyalatúak. Leveleik elcsökevényesedtek, szerves anyagaikat más növényektől szívják el, vagyis teljes élősködők. Jellegzetes felépítésűek, de néhány fajukat biztosan csak a gazdanövény alapján (a gyökerek fizikai kapcsolatával!) lehet biztosan azonosítani. A vajvirágok szívógyökereikkel hatolnak be a gazda gyökerének háncsrészébe, ahonnan a szerves anyagokat elszívják. A gazdára nézve elég specializáltak, a recés vajvirág gazdanövényei nálunk bogáncs (Carduus) és aszat (Cirsium) fajok. A 2. képen látható, hogy növény közvetlen közelében bókoló bogáncs (Carduus nutans) nő, valószínűleg ez a példány a gazdanövény. Mivel a kép védett területen készült, kiásással erről nem akartam megbizonyosodni. Herbáriumi példány esetén így néz ki a szívógyökér (haustorium): https://www.researchgate.net/figure/oucher-of-Orobanche-reticulata-with-its-host-plant-Carduus-hamulosus-from-the-Ber-hegy_fig1_351098527 

A recés vajvirág hazánkban nem gyakori, a ritkább vajvirág fajok közé tartozik, míg a galajfojtó vajvirág jóval gyakoribb.