Népszerű kerti dísznövény, többféle színváltozatban létezik. Régebbi, már nem érvényes tudományos neve Lavathera trimestris. A Földközi-tenger környékén őshonos.
Az antocián szó jelentése: virágkék. Ezek a széles körben elterjedt növényi festékanyagok adják számtalan növény, virág és termés színét. Szinte minden olyan növényben megtalálhatók, aminek a színe vörös, piros, rózsaszín, kék vagy lila.
Sok antociánt tartalmaz a vörös/lila káposzta, a fekete áfonya, a szeder vagy a cseresznye. Ezek a vegyületek indikátorként viselkednek, a kémhatás változására megváltozik a színük. Sok virágban bimbós állapotban még savas kémhatású a sejtnedv, így a virág rózsaszínes vagy pirosas. Nyílás közben a pH a lúgos irányba tolódik, a szirmok pedig kékek/lilák lesznek (1. kép).
Kék színű virágot hangyák segítségével visszasavasíthatunk, ha ilyen virággal megpiszkálunk egy vöröshangyabolyt. (2. kép) (Hosszú szárú virágot ajánlok 🙂
Az egyes antocián vegyületek nevüket általában arról a növénycsoportról kapták, ahonnan először kimutatták ezeket. pl. malvidin (mályvafélék), peonidin (pünkösdi rózsa), petunidin (petúnia), stb.
A sziromban található antociánok színváltozása a sejtnedv pH-jának hatására (tüdőfű)
A sziromban található kék antocián hangyasav hatására visszapirosodik, ahol a hangyák a szirmokba harapnak (veronika-faj)
Az erdei gyöngyköles régebbi fajneve (Lithospermum purpureo-coeruleum) is erre a színváltozásra (jelentése: piros-kék) utal
Erre a dekoratív éjjeli pávaszemre (Saturniidae család) egyik délutáni sétánk alkalmával találtunk a Mobile melletti erdőben. A lepkére jellemző a nagyfokú ivari kétalakúság, a hímek nagyobbak és jóval sötétebb színezetűek, szárnyaik alakja is kicsit más. A lepkének az USA déli államaiban egy második nemzedéke is repül augusztusban, mi is így találkozhattunk ezzel a fajjal. A hernyók elég polifágok, sokféle lombos fát fogyasztanak, még a tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és magnóliát (Magnolia virginiana) is. A kikelő kis hernyók eleinte együtt táplálkoznak, később magányosan élnek.