Apró termetű (12-20 mm) a többi hazai nünükéhez képest fürgébb jószág. Előtora és feje sűrűn pontozott, liláskék, irizáló, a teste többi része kék. Az 1989-ben megjelent Vörös Könyvben a következő szerepel a fajról: „Régi, klasszikus élőhelyei (fenyőtelepítés miatt) nagyrészt megsemmisültek, újabb élőhelyeit még nem sikerült felfedezni. Egyelőre eltűntnek kell tekintenünk.”
Szerencsére azóta több populációját is megtalálták országszerte, de a faj így is elég ritkának számít. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
A szárazföldön élő csigák a meleg és száraz (nyári) időszakban a vízvesztést és kiszáradást elkerülendő nyári nyugalmi állapotba (esztiváció) kerülnek. Ilyenkor az erősen felmelegedő talaj felszínétől minél jobban eltávolodnak, vastagabb fűszálakra, kórókra, kerítésekre másznak, ahol a légmozgás is csökkenti a magas hőmérsékletet. Házuk szájadékát elzárják, anyagcseréjüket a minimálisra csökkentik, és várják az esős (és hűvösebb) időszakot. Egy-egy alkalmas helyen, egymást is védve, néha igen nagy számú csiga is tartózkodhat egyszerre.