Eriogaster arbusculae hernyók

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > szövőlepkék > Eriogaster arbusculae

Eriogaster arbusculae

Magashegyi lepkefaj, csak az Alpok egyes részein, illetve Skandináviában fordul elő, az adatok alapján általában 1700 és 2500 m közötti magasságban figyelhető meg. Hernyói főként az ilyen magasságban található törpecserjéket (fekete áfonya, törpefűz, törpenyír) fogyasztanak, a lárvák kezdetben még sötét színűek, majd átalakulnak barnás alapszínűvé. A közös hernyófészket, amiből csak táplálkozni, illetve napozni járnak ki, a bábozódás előtt hagyják el. Bábja igen kemény és más lepkéktől eltérően az állat akár évekig ebben az állapotban maradhat. A tavasszal kikelő lepkék csak egy-két hétig élnek, ez idő alatt már nem is táplálkoznak (szájszerveik csökevényesek). Magyarországon nem fordul elő, így hivatalos magyar neve sincs, de leginkább alpesi gyapjasszövőnek lehetne hívni.

Pézsmatulok (Ovibos moschatus)

Pézsmatulok (Ovibos moschatus)
Pézsmatulok (Ovibos moschatus)

Pézsmatulok fotózáshoz azért egy nagyobb objektív és több idő/szerencse kellett volna (nem egy utazó zoom), de így is nagyon örültem, hogy élőben is sikerült viszonylag közelről néhány vadon élő pézsmatulkot megpillantanunk a norvég Dovrefjell-Sunndalsfjella nemzeti parkban. Ez a faj innen is, és Alaszkából is kipusztult (kipusztították) már a 19. század végére, de a nagy és stabil grönlandi populációból ide sikerült visszatelepíteni. (Izlandra pl. nem sikerült…) Érdekessége, hogy tülkös szarvának alakja ellenére (olyan, mint egy kafferbivaly) nem a szarvasmarhákkal, hanem a kecskefélékkel áll rokonságban. Vastag barna bundája felül akár 50-60 centis fedőszőrökből áll, ami alul lelóg majdnem a patájáig. Ez alatt puha gyapjúszőrök tartják melegen, amire szüksége is van, ugyanis élőhelyén télen akár mínusz 40-50°C is lehet a hőmérséklet. Csoportosan élő állat, nyáron kisebb, télen nagyobb létszámú csordákban vándorol, a hideg és a ragadozók ellen fejüket kifelé fordítva falanxot alkotnak (a kicsinyekkel középen). Tavasz végén kb. 8,5 havi vemhesség után egyetlen borjút hoz világra, amit akár 2 éves koráig szoptat. A világ pézsmatulok állományát kb. 25-30.000 egyedre becsülik, ebből mindössze 200 él Norvégiában.

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)
Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Különleges, a tőzeges lápokhoz, láprétekhez kötődő évelő növényfaj. A Kárpát-medencében igen ritka, jégkorszaki (glaciális) reliktumfajnak számít, tőlünk északabbra egyre gyakoribbá válik. Általában 20-60 cm magasságú, kúszó gyöktörzse fásodó, szára kevéssé elágazó. Összetett levelei páratlanul szárnyaltak, jellemzően 5 (3-7) durván fűrészes szélű levélkéből állnak. Virágai jellegzetesek, csészelevelei hosszabbak a szirmoknál, mindkettő sötétbordó. A csészék termésérésig megmaradnak. A virág vacok része kidomborodó, az érett magok közvetlenül a termés felszínén vannak (1. kép), így tényleg kissé eperszerű, de belseje szivacsos, nem ehető.

Magyarországon a lápok vízszintingadozása (kiszáradása) és a globális felmelegedés egyaránt veszélyezteti, de a műtrágyázásra is igen érzékeny. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Farkaszuzmó (Letharia vulpina)

Gombák > tömlősgombák > Lecanoromycetes > Lecanorales > Parmeliaceae  > farkaszuzmó (Letharia vulpina)

Farkaszuzmó (Letharia vulpina), Norvégia
Farkaszuzmó (Letharia vulpina), Norvégia

Különleges zöldessárga színéről és kis bokrocskáiról könnyen azonosítható zuzmó. Színét a telepben lévő jelentősebb (6-12%) mennyiségű vulpinsav okozza, ami egy sárga színű, szagtalan és íztelen vegyület, a farkaszuzmó egyik másodlagos anyagcsereterméke. A fajt Linné írta le 1751-ben, aki nyilván tudta, hogy ezt a fajt a Skandináv-félsziget középső területein farkasok és rókák irtására használják, így kapta a latin nevét. A zuzmót kiszárítva és porrá törve szórták rá (rén)szarvastetemekre, ami jó hatásfokkal ölte meg a tetemből fogyasztó ragadozókat. 

Vulpinsav

A vulpinsavat 1925-ben szintetizálták tiszta formában, mérgező hatását a mitokondriumok gátlásával fejti ki. A farkaszuzmó Európában többfelé is előfordul, kötődik az idős (erdei)fenyvesekhez, jellemzően az fák már elpusztult ágain telepszik meg. Norvégiában ma már ritka fajnak számít.

https://www.inaturalist.org/taxa/54613-Letharia-vulpina#articles-tab