Magyarországon nem fordul elő, a Dinári-hegység bennszülött reliktumfaja (Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Koszovó, Albánia és Görögország) viszonylag szűk elterjedési területtel. Évelő növény, jellemző élőhelyei a havasi rétek, általában 1500-2300 m között, de előfordul bolygatottabb helyeken (néha pl. utak mentén) is. Nagyméretű levelei tőlevélrózsát alkotnak, kerekdedek vagy oválisak, gyakran „gyűrött” hatásúak, szélük szabálytalanul és ritkásan fogazott. Levélnyele olyan hosszú vagy kissé hosszabb, mint a levéllemez. Virágzata az útifűfélékre jellemző fehér virágzat, virágzási ideje május-július hónapokban van.
Az egyik kedvenc színű zuzmóm, régebbi neve Verrucaria marmorea. Endolitikus faj, vagyis „beoldja” magát az aljazként használt kőzetbe. Csak meszes alapkőzeten fordul elő, kéregszerű telepe rendkívül szorosan tapad, gyakorlatilag csak a kőzettel együtt gyűjthető. Színe rózsaszínes vagy lilás, a spóratermő peritéciumok a kőzetbe mélyedő lyuknak látszódnak. Színe miatt szembetűnő, de hazánkban nem gyakori zuzmófaj, a mediterrán területek (magas)hegységeiben jóval többször találkozhatunk vele.
A dobozteknősök („box turtle”) nevüket jellegzetes, csuklópántszerű haspáncéljukról kapták, amit veszély esetén szinte tötéletesen el tudnak zárni (2. kép). Dobozteknősök élnek Észak-Amerikában (4 faj) és Délkelet-Ázsiában is. Szárazföldi teknősök, páncéljuk erősen domború, a legtöbb fajnál kimondottan dekoratív. Kedvelik a nedvesebb erdőket, folyók és mocsarak környékét. Mindenevők, az USÁ-ban többször megfigyelték, hogy a bogyók és gombák mellett elpusztult állatokat is elfogyasztottak. A képeken látható közönséges vagy karoliniai dobozteknős ragaszkodik területéhez, a hímek (ha szaporodási időben találkoznak) megküzdenek a nőstényért: ez többnyire a másik lökdöséséből, illetve felborításából áll. A nőstények egyetlen párosodás után több évig képesek termékeny tojásokat rakni. Az USA több államában is engedélyhez kötött a tartásuk, de sok helyen illegálisan gyűjtik és árusítják a frissen kikelt kis tenősöket. Emellett élőhelyük csökkenése a fő veszélyeztető tényező. Ázsiában ráadásul több helyen fogyasztják is ezeket az állatokat, és az illegális állatkeresekedelem itt is jellemző, amivel tovább csökken az egyes poulációk mérete.
Gerincesek > emlősök > méhlepényes emlősök > nyúlalakúak > nyúlfélék > mezei nyúl (Lepus europaeus)
Mezei nyúl lapulóban
Nyuszi hopp!
A ritka repülő nyúl
Már biztosnságban...
A Magyarországon honos két nyúlfaj közül (mezei és üregi) ez a nagyobb. Mivel nem ás föld alatti járatokat, jóval gyakrabban találkozhatunk vele. Növényevő, sokféle növényt képes elfogyasztani. Metszőfogai folyamatosan nőnek, szemfogai hiányoznak, zápfogai redős felületűek. Összesen 6 metszőfoga van, ebből kettő a felső két, nagyobb metszőfog mögött!
Szemei hatalmasak, a fejen oldalt helyezkednek el, nagy látóteret, de korlátozottabb térlátást biztosítva az állatnak. Veszély esetén fülüket hátrahajtva lelapulnak, bízva rejtőszínükben (1. kép), de ha ez nem működik, nagy ugrásokkal (2-3. kép) vagy cikcakkban futva menekülnek el. Sebességük ilyenkor elérheti a 60-70 km/órát is, amit a hátsó lábkon található speciális talpszőrzet is segít (tapadás, gyors irányváltások). Nem védett, rendszeresen vadásszák.