Antociánok

Az antocián szó jelentése: virágkék. Ezek a széles körben elterjedt növényi festékanyagok adják számtalan növény, virág és termés színét. Szinte minden olyan növényben megtalálhatók, aminek a színe vörös, piros, rózsaszín, kék vagy lila.

Sok antociánt tartalmaz a vörös/lila káposzta, a fekete áfonya, a szeder vagy a cseresznye. Ezek a vegyületek indikátorként viselkednek, a kémhatás változására megváltozik a színük. Sok virágban bimbós állapotban még savas kémhatású a sejtnedv, így a virág rózsaszínes vagy pirosas.  Nyílás közben a pH a lúgos irányba tolódik, a szirmok pedig kékek/lilák lesznek (1. kép).

Kék színű virágot hangyák segítségével visszasavasíthatunk, ha ilyen virággal megpiszkálunk egy vöröshangyabolyt. (2. kép) (Hosszú szárú virágot ajánlok 🙂

Az egyes antocián vegyületek nevüket általában arról a növénycsoportról kapták, ahonnan először kimutatták ezeket. pl. malvidin (mályvafélék), peonidin (pünkösdi rózsa), petunidin (petúnia), stb.

A sziromban található antociánok színváltozása a sejtnedv pH-jának hatására (tüdőfű)
A sziromban található kék antocián hangyasav hatására visszapirosodik, ahol a hangyák a szirmokba harapnak (veronika-faj)
Az erdei gyöngyköles régebbi fajneve (Lithospermum purpureo-coeruleum) is erre a színváltozásra (jelentése: piros-kék) utal

Callosamia promethea éjjeli pávaszem

Ízeltlábúak > rovarok > lepkék > pávaszemes szövők > Callosamia promethea

Callosamia promethea nőstény (Alabama, USA)

Erre a dekoratív éjjeli pávaszemre (Saturniidae család) egyik délutáni sétánk alkalmával találtunk a Mobile melletti erdőben. A lepkére jellemző a nagyfokú ivari kétalakúság, a hímek nagyobbak és jóval sötétebb színezetűek, szárnyaik alakja is kicsit más. A lepkének az USA déli államaiban egy második nemzedéke is repül augusztusban, mi is így találkozhattunk ezzel a fajjal. A hernyók elég polifágok, sokféle lombos fát fogyasztanak, még a tulipánfát (Liriodendron tulipifera) és magnóliát (Magnolia virginiana) is. A kikelő kis hernyók eleinte együtt táplálkoznak, később magányosan élnek.

Gyöngyházszobrászat

„A XVII. és XIX. század között Betlehem és Jeruzsálem egy különleges művészeti ág – a gyöngyházszobrászat – központjaivá vált. A helyi kézművesek – akik gyakran ferences kolostorok műhelyeihez kötődtek – a Vörös-tengerből származó kagylóhéjakat részletgazdag „vizuális Bibliákká” alakították át. E tárgyak többsége megőrzi a kagylóhéj természetes formáját; a díszítés igazodik a héj alakjához, egyúttal erősítve annak szimbolikus jelentését. Más esetekben a gyöngyházat különféle tárgyak – például hordozható oltárok, ikonok és keresztek – díszítésére használták fel.

Az európai zarándokok által a Szentföldről származó áhítatos emléktárgyként és hitvallásként vásárolt alkotások szoros kapcsolatban állnak a kereszténységgel, a zarándoklattal és a lelki megújulással. Napjainkban, ahogy ezek a hagyományos vésési és fúrási technikák lassan feledésbe merülnek, a megmunkált kagylóhéjak, keresztek és oltárok egyedülálló művészeti örökség ritka tanúiként szolgálnak.” Igreja de São Francisco, múzeum, Portó

Kagylóhéj belső felülete gyöngyházréteggel

Sok puhatestű meszes héja gyöngyházbevonatú. A külső meszes vázat az állat a köpenyének szegélyén található mirigyeivel állítja elő, a vízből felvett anyagokból. A váz általában három rétegű: a külső vékony réteg főként fehérjéből (conchin) áll ez a periostracum. Alatta található a legvastagabb réteg, az öt- illetve hatszögletű CaCO3 oszlopokból álló ostracum, míg legbelül a szintén vékony hypostracum – ez utóbbi lehet gyöngyházfényű. Ez a réteg szabályosan váltakozó fehérje- és mészrétegekből (konkrétan aragonitból) áll,  és a fényt visszaverve alakulhat ki a szivárványos gyöngyházszín (fényinterferencia).

Bogárcsigák

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Acanthopleura vaillantii

Puhatestűek > cserepeshájúak > bogárcsigák > bogárcsiga-félék > Rhyssoplax olivacea

Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)
Acanthopleura vaillantii (Socotra, Jemen)

A bogárcsigák nevükkel ellentétben nem csigák, bár szintén a puhatestűek közé, de egy másik osztályba, a cserepeshéjúak osztályába (Polyplacophora) tartoznak rendszertanilag. Általában a tengerek árapály zónáinak jellegzetes lakói, de vannak mélyebben élő, sőt mélytengeri fajaik is. Jelenleg kb. 550 fajuk ismert. A fajok többsége néhány centiméter hosszú, háti oldalukon nyolc darab ívelt, mozgatható mészlemezzel, amiről könnyedén felismerhetők. Ezeket a lemezeket oldalt egy rostos, kitintartalmú gyűrű fogja össze. Az állat apálykor izmos lábával szorosan tapad az aljzatra, szinte hermetikusan képes elzárni magát, így nem szárad ki a több órás vízmentes időszakban sem.

A sziklákra, kövekre tapadt moszatokkal táplálkoznak, lassan csúszva legelnek, és általában visszatérnek egy már megszokott sziklamélyedésbe. Kis méretű fejük csak akkor látszik, ha sikerül az állatot megfordítani: szemeik és tapogatóik hiányoznak, reszelőnyelvük viszont jól fejlett. Néhány fajukat fogyasztják is.

Rhyssoplax olivacea (Korfu, Görögország)

Szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Gerincesek > hüllők > pikkelyes hüllők > gyíkok > Trogonophidae > szokotrai ásógyík (Pachycalamus brevis)

Pachycalamus brevis
Pachycalamus brevis

Az ásógyíkok féregszerű megjelenésük ellenére a gerinces állatok közé (azon belül a pikkelyes hüllők – Squamata csoportjába) tartoznak, a gyíkokkal állnak közelebbi rokonságban. A világon kizárólag Socotra szigetén előforduló, bennszülött Pachycalamus brevis csak ritkán bukkan a szem elé, élete nagyobb részét föld alatti járataiban vagy kövek és avar alatt tölti, így populációméretéről nincsenek megbízható adatok (jelenleg adathiányos taxonként tartják számon).

Feje lapított, csökevényes szemét átlátszó hártya védi, orrnyílása hátrafelé áll, így ásás közben sem megy bele a talaj. Külső fülnyílása is hiányzik az állatnak. Pikkelyeik nem fedik át egymást, a testén gyűrűket alkotnak – ettől első pillanatra valami nagy gyűrűsféregnek látszik Járataikat csak ritkán, pl. nagyobb esőzéskor hagyják el, táplálékukat az alagutak ásása közben talált, illetve az abba bepottyanó férgek, rovarok, puhatestűek teszik ki.

Pachycalamus brevis

Útszéli leszámolás

Ízeltlábúak > rovarok > egyenesszárnyúak > olaszsáska (Calliptamus italicus)

Olaszsáska (Calliptamus italicus)

A sáskák általában növényevők, de a nyári száraz forróságban rákényszerülhetnek az útpadkán kamionok és teherautók által elsodort társaik nedveiből szerezzenek némi folyadék utánpótlást. Autóinkkal egy “szükséges megállás” keretében lettem figyelmes erre a sáskára, aki a száguldó autóktól fél méterre, magát semmitől nem zavartatva táplálkozott elhullott fajtársából.

2007. július Montenegró