Pézsmatulok (Ovibos moschatus)

Pézsmatulok (Ovibos moschatus)
Pézsmatulok (Ovibos moschatus)

Pézsmatulok fotózáshoz azért egy nagyobb objektív és több idő/szerencse kellett volna (nem egy utazó zoom), de így is nagyon örültem, hogy élőben is sikerült viszonylag közelről néhány vadon élő pézsmatulkot megpillantanunk a norvég Dovrefjell-Sunndalsfjella nemzeti parkban. Ez a faj innen is, és Alaszkából is kipusztult (kipusztították) már a 19. század végére, de a nagy és stabil grönlandi populációból ide sikerült visszatelepíteni. (Izlandra pl. nem sikerült…) Érdekessége, hogy tülkös szarvának alakja ellenére (olyan, mint egy kafferbivaly) nem a szarvasmarhákkal, hanem a kecskefélékkel áll rokonságban. Vastag barna bundája felül akár 50-60 centis fedőszőrökből áll, ami alul lelóg majdnem a patájáig. Ez alatt puha gyapjúszőrök tartják melegen, amire szüksége is van, ugyanis élőhelyén télen akár mínusz 40-50°C is lehet a hőmérséklet. Csoportosan élő állat, nyáron kisebb, télen nagyobb létszámú csordákban vándorol, a hideg és a ragadozók ellen fejüket kifelé fordítva falanxot alkotnak (a kicsinyekkel középen). Tavasz végén kb. 8,5 havi vemhesség után egyetlen borjút hoz világra, amit akár 2 éves koráig szoptat. A világ pézsmatulok állományát kb. 25-30.000 egyedre becsülik, ebből mindössze 200 él Norvégiában.

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Zárvatermők > kétszikűek > rózsafélék > lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Lápi tőzegeper (Comarum palustre)
Lápi tőzegeper (Comarum palustre)

Különleges, a tőzeges lápokhoz, láprétekhez kötődő évelő növényfaj. A Kárpát-medencében igen ritka, jégkorszaki (glaciális) reliktumfajnak számít, tőlünk északabbra egyre gyakoribbá válik. Általában 20-60 cm magasságú, kúszó gyöktörzse fásodó, szára kevéssé elágazó. Összetett levelei páratlanul szárnyaltak, jellemzően 5 (3-7) durván fűrészes szélű levélkéből állnak. Virágai jellegzetesek, csészelevelei hosszabbak a szirmoknál, mindkettő sötétbordó. A csészék termésérésig megmaradnak. A virág vacok része kidomborodó, az érett magok közvetlenül a termés felszínén vannak (1. kép), így tényleg kissé eperszerű, de belseje szivacsos, nem ehető.

Magyarországon a lápok vízszintingadozása (kiszáradása) és a globális felmelegedés egyaránt veszélyezteti, de a műtrágyázásra is igen érzékeny. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Farkaszuzmó (Letharia vulpina)

Gombák > tömlősgombák > Lecanoromycetes > Lecanorales > Parmeliaceae  > farkaszuzmó (Letharia vulpina)

Farkaszuzmó (Letharia vulpina), Norvégia
Farkaszuzmó (Letharia vulpina), Norvégia

Különleges zöldessárga színéről és kis bokrocskáiról könnyen azonosítható zuzmó. Színét a telepben lévő jelentősebb (6-12%) mennyiségű vulpinsav okozza, ami egy sárga színű, szagtalan és íztelen vegyület, a farkaszuzmó egyik másodlagos anyagcsereterméke. A fajt Linné írta le 1751-ben, aki nyilván tudta, hogy ezt a fajt a Skandináv-félsziget középső területein farkasok és rókák irtására használják, így kapta a latin nevét. A zuzmót kiszárítva és porrá törve szórták rá (rén)szarvastetemekre, ami jó hatásfokkal ölte meg a tetemből fogyasztó ragadozókat. 

Vulpinsav

A vulpinsavat 1925-ben szintetizálták tiszta formában, mérgező hatását a mitokondriumok gátlásával fejti ki. A farkaszuzmó Európában többfelé is előfordul, kötődik az idős (erdei)fenyvesekhez, jellemzően az fák már elpusztult ágain telepszik meg. Norvégiában ma már ritka fajnak számít.

https://www.inaturalist.org/taxa/54613-Letharia-vulpina#articles-tab