A bogárcsigák nevükkel ellentétben nem csigák, bár szintén a puhatestűek közé, de egy másik osztályba, a cserepeshéjúak osztályába (Polyplacophora) tartoznak rendszertanilag. Általában a tengerek árapály zónáinak jellegzetes lakói, de vannak mélyebben élő, sőt mélytengeri fajaik is. Jelenleg kb. 550 fajuk ismert. A fajok többsége néhány centiméter hosszú, háti oldalukon nyolc darab ívelt, mozgatható mészlemezzel, amiről könnyedén felismerhetők. Ezeket a lemezeket oldalt egy rostos, kitintartalmú gyűrű fogja össze. Az állat apálykor izmos lábával szorosan tapad az aljzatra, szinte hermetikusan képes elzárni magát, így nem szárad ki a több órás vízmentes időszakban sem.

A sziklákra, kövekre tapadt moszatokkal táplálkoznak, lassan csúszva legelnek, és általában visszatérnek egy már megszokott sziklamélyedésbe. Kis méretű fejük csak akkor látszik, ha sikerül az állatot megfordítani: szemeik és tapogatóik hiányoznak, reszelőnyelvük viszont jól fejlett. Néhány fajukat fogyasztják is.