Jellegzetes, könnyen felismerhető faj. Mintázata nem változékony. Magyarországon repülési ideje nyáron, július-augusztus hónapokban van, de aktivitása meleg időjárás esetén szeptemberre is áthúzódhat. A lepke éjjel és nappal is repül, nappal különféle virágokon (a képen sédkenderen) táplálkozik, így láthatjuk a legtöbbször. Hernyója többféle tápnövényen is előfordul (pl. füzike-, zanót-, árvacsalán-, lonc-fajokon), a hernyó a talaj felszínén bábozódik. Nálunk főleg a hegy- és dombvidékeken fordul elő, az Alföldön jóval ritkább. Védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft, egyben Natura 2000-es jelölőfaj is.
Socotrán három endemikus édesvízi tarisznyarák-faj is él. Az első két képen – bár a színük jelentősen eltér – a gyakoribb Socotrapotamon socotrense, az alsó két képen a ritkább, és csak a sziget egy szűk régiójában előforduló S. nojidense látható. Mindkét faj IUCN vörös listás, veszélyeztetett faj, csak Socotra szigetén fordulnak elő.
A nyitvatermők egyik ősi, korábban (Jura és Kréta időszak) sokkal jelentősebb csoportját alkotják. Minden fajuk a trópusokon, illetve a szubtrópusi régiókban él. Leveleik összetettek, a lombozat csak a törzs tetején található (ún. üstökösfák). Sok faj erősen hasonlít a pálmákra, de ez csak evolúciós konvergencia. Törzsük és levelük változatos méretű lehet, az egészen alacsony (akár föld alatti szárral rendelkező) fajoktól a 15-20 méter magasságú és többméteres levelű óriásokig terjed. Törzsük jellemzően nem elágazó, belsejében sok fajuk esetében keményítőben gazdag szövet található, amit az ember évszázadok óta felhasznál.
A legismertebb faj a japán cikász (Cycas revoluta), kisebb-nagyobb példányaival a dél-európai parkokban és igényesebb kertekben is találkozhatunk.
A ma élő cikászfajok jelentős része, mintegy fele erősen veszélyeztetett, illetve a kipusztulás szélén áll!
A szemérmetlen szömörcsög elnevezés sokkal találóbb, ráadásul a latin nevéből is ez következne… na mindegy. Magyarországon gyakori gombafaj, de az erdőt járva inkább jellegzetes szagával lehet találkozni, mint magával a gombával. Kerek vagy ovális, tojásszerű képződményből fejlődik ki, néha többesével. Ezt a rugalmas, kocsonyás „boszorkánytojást” sok helyen fogyasztják. Ebből néhány óra alatt kifejlődik a termőtest. Tönkje fehér színű, törékeny, belül üreges, spórái a süveg külső felületén található zöldes, nyálkás bevonatban találhatóak. A gomba kifejletten kellemetlen, erős szagot áraszt, ami sok állatot vonz. A képen a kisebb-nagyobb legyeken kívül egy vörösnyakú dögbogár (Oiceoptoma thoracicum) is látható, ami általában nagyobb testű, elhullott állatokra rakja a petéit. Ezek a rovarok elrepülve, elmászva terjesztik aztán a szömörcsög spóráit. Kisebb termetű és ritkább faj a közönséges kutyaszömörcsög (Mutinus caninus) látható a 2. képen.