Megkövesedett denevércsontváz egy barlangban.
Az egyik legkorábban virágzó, gumós növényünk. Népi nevei télike, kikeletnyitó is korai, a hóolvadással kb. egybe eső virágzására utal. A mindössze 5-10 cm magas növényke egyvirágú, kopasz, mélyen szeldelt három élénkzöld gallérleveleiről könnyen felismerhető. Virágzási ideje február-március közepe. Csak napsütésben nyílik ki teljesen, felhős időben és este a virágok becsukódnak.
Tőlevelei csak a virágzás után jelennek meg, kerekdedek, szintén ujjasan szeldeltek.
Termése 3-5 sokmagvú tüszőből álló csokor.
Élőhelyei: főúri kastélyok parkjaiban már a XVII. századtól kezdve ültették, ahonnan sokfelé kivadult, mára több helyen is meghonosodott. Kedveli az üde, laza talajú gyertyános-tölgyeseket, ligeterdőket. Mészkedvelő, fényigényes faj, mediterrán elterjedéssel, Magyarországon nem őshonos, de mára a flóra részévé vált. Védett, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.
Az uralkodó széljárás miatt egy háztetőn élő mohatelep két, 1 centire lévő része között is ekkora különbség alakulhat ki.
Szombatról vasárnapra virradóra sikerült egy éjszakát eltöltenünk a kezdetben -3 ºC-os szobában, ami azért, hála a magunkkal hozott és a sötétben sikeresen felhasogatott fának (a baltáért bocs, Zsolt), reggelre elérte a plusz 8 fokot is…de ezt Zsolt a cserépkályha mellett mérte 
Mindenesetre a hálózsákom jól szuperált, felöltözve és sapkában bár, de vidáman aludtam.
Reggel felmentünk a Szigligeti Várba, de akkora volt a köd (ismét), hogy a napot aznap egyáltalán nem sikerült megpillantanunk. A vár alatt valami barlang lehet, mert több helyen lehetett érezni a melegebb levegő kiáramlását, a vízpára szép zúzmara-kristályok formájában fagyott a kövekre, fűszálakra. Közvetlenül a lyukak mellett a mohák vidáman éldegéltek, de a közelbe tett hideg makróobjektív frontlencséje szinte azonnal bepárásodott. A lyukat a kezemmel pár másodpercre befogva egy kép sikerült úgy-ahogy (legalul).
A Balaton szinte teljesen befagyott, sok helyen tényleg tükörjég borította, Zsolt talált egy belefagyott óriás csíbort is.
A móló melletti kövekre is szépen ráfagyott a pára.
Kicsiny, de elszánt csapatunk tekinthető itt meg. Balról kezdve: Réka, Öcsi (ők testvérek), H. András, H. Gabriella (ők nem testvérek, sőt), D. Zsolt – kalapban és fényre sötétedő napszemüvegben, B. Ádám (a szerző) birkautánzatú, de jó meleg sapkában.
A cipőket ábrázoló képről H. András hiányzik, mert szereti a tejszínhabos dolgokat… Ezt nem kell mindenkinek érteni.
És íme a Mátra:
