A sáskák általában növényevők, de a nyári száraz forróságban rákényszerülhetnek az útpadkán kamionok és teherautók által elsodort társaik nedveiből szerezzenek némi folyadékuténpótlást. Autóinkkal a “szükséges megállás” keretében lettem figyelmes erre a sáskára, aki a száguldó autóktól fél méterre, magát semmitől nem zavartatva táplálkozott elhullott fajtársából.
A hangyaboglárkák (Maculinea-fajok) petéiket tárnicsfélékre rakják (Szent László-tárnics illetve kornistárnics), a kikelő kis hernyók eleinte a növényen táplálkoznak, később levetik magukat a földre, innen a hangyák (Myrmica-fajok) aztán bolyaikba hurcolják őket. A hernyók élősködők, a hangyalárvákat fogyasztják. Miután elég speciális ökológia kapcsolat alakul ki (tárnics-hangya-boglárkalepke) a hangyaboglárkák mindenképpen figyelmet és védelmet érdemlő, veszélyeztetett fajok. A képen Szent László-tárnicsra helyezett hangyaboglárka peték láthatók.
Mohákat kellett gyűjtenem az órára, de ennél az elszáradt kórónál vagy negyed órát eltöltöttem, nagyon tetszett a színe, sajnos az élesség nem tökéletes, de a háttér most fontosabb volt.
A Normafa és a János-hegy között sétálva találtunk az erdőben pár szép pettyes harkály-tintagombát, ez nagyon tetszett Gergőnek, hozta is a kezében egy darabig, aztán sajnos letört a feje. A gombának.
Azt sehogy se tudtuk megértetni vele, hogy ezt nem tudjuk visszaragasztani…
Powered by WordPress
